Egy fotó mindig mesél, ha gondolod, hát hallgasd meg, kedves olvasó. Ám nem csak a kézzel fogható valóságról szólhat egy történet. Tán épp csak egy meghívást kapsz egy utazásra, ahogy most is. Egy olyan világba, melyet te magadtól sose tapasztalhatsz meg, hiszen az bennem él.E fantázia világ egy olyan hely, ahol minden másképp fest, mint amit itt megszokhattál. Ha bemerészkedsz, belecseppensz abba a világba, hol talán egy olyan forrás mellett találod magad, hol a fényűzően csillogó jégcsapok és hófehér jégpadok alkotnak falat. A hideg szépségek világa ez. Ahol a fényesen szikrázó jégtünemények csillogását megzavarja a vadul tajtékzó víz, melyhez elmédben mindig a kék és zöld színeket társítottad. Ám itt valami más van: nincs se szép kék víz tükör, se zöldes árnyalatú hullámok. Csupán a hideg szürkés színű, nyugtalanul háborgó víztömeg fogad. Kissé bizarr látvány, tán már azt várnád, hogy a habokból valamely gyermekkori meséd víz alatt lakó alattomos szörnyetege bukkan fel, ám lehet csupán saját lelked nyugtalanságát látod e jelenségben egy-egy rosszabb napodon.

Míg ezen elmélkedsz észre sem veszed, hogy visszacsöppentél a valóságba. Abba a világba, ahol minden a megszokott, ahol csupán egy hűvösebb téli napon egy kisebb vízfolyás mellett guggolsz, fényképezőgéppel a kezedben, fotós táskával a válladon és amatőr fotósként épp próbálsz egy kissé "földöntúlibb" vagy "sejtelmesebb" fotót készíteni, melyhez a délelőtti fények, egy eperfa és a vonuló felhők adnak segítséget.