Régóta nem jelentkeztem egy bejegyzéssel se. Most ezt pótolandó, körmölök ide egy kis cikket. Egy pillanatnyi visszatekintést a télbe. Mindezt hazánk egyik talán legrendezettebb kis falván Hegyesden keresztül. Ugyanis felmerült az ötlet még februárban, hogy felkeresem kedvenc tavaim egyikét, hogy milyen látványt nyújt a fagyban. Talán e kis tavacska fotózását nem koronázta oly nagy siker, de azért egy virtuális fotós falutúrát tudtam belőle kerekíteni. Kezdetnek mutatok is egy képet, kedvcsinálónak (lent).

Aztán, ahogy egy túrán illik haladunk a falu szélétől a falu másik széle felé. Megállhatnánk a központban is,de ötletadóm a falu másik végén túl fekszik, így túránkat itt fejezzük be. Induljunk is el! :) Sátormapusztáról megyünk be a faluba, így a legelső látványosságát rögtön érinthetjük is. S nem, ez nincs a fenti képen arról majd később beszélek.... :) Első állomásunk a falu XIX.századi kőhídja,mely az Egervíz felett vezet át.

Ma is használatos,nemcsak "élettelen" műemlék. Sátormapusztát elhagyva  kb. 1 km múlva ezen a hídon vezet az út Hegyesd központjába. A híd kis fülkéiben Nepomuki Szent János az utazók védőszentje áll őrszemet. Az első képet róla még kora reggel lőttem. A háttérben a Sátorma hegy és az Apáti hegy sziluettje látszik. No, meg persze az is, hogy milyen "sűrű" a kora reggeli forgalom... :)

A második kép róla, melyet déltájt követtem el nekem kevésbé tetszik. Sőt, nem is tetszik. Ez az igazság. Ám mégis megmutatom, mert itt jól látszik a két boltíve is. Hiába,neki csak ennyi jutott. Nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint a teljesen más stílusban épült hortobágyi kollégája.

A hidat elhagyva, beérünk a falu központjába. Legelsőként a Harangláb dombja alá. Szerintem a kicsit (számomra) szokatlan stílusban épült templom helyett vegyük is ezt szemügyre. Ennek két oka van:egyrészt a templomról nem tudtam olyan képet készíteni,melyen az egész építmény látszik és nem lóg bele minden. S itt közbe megjegyezném, hogy:igen lehet mondani, hogy miért nem próbálkoztam többet. Nos, mert kissé szűk a hely és semmi kedvem egy kép kedvéért közelebbi ismeretséget kötni a dolomit szállító kamionokkal. A másik ok pedig az, hogy érdekesnek találom. Noshát igen,ez az elsőre bemutatott kép nem a legjobb róla.  Lévén, hol a harangláb, hol a falu dől. Pedig én igyekeztem egy képre komponálni a kettőt,de most csak így sikerült....

A másik már talán jobb lett. Bár csalóka. A domb a valóságban még tényleg ilyen kopár, de tavasztól már fürtös gyöngyike fogja borítani :) Azonban a kép bennem azt a hatást kelti,mintha a harangláb a nagy semmi közepén állna. Pedig nem. Legalábbis én egy faluközpontot nem neveznék semminek. Na,de ezért fotózás a fotózás, hogy a dolgokat különböző szemszögekből, különböző hatásokat elérve mutassuk be. Persze, szerintem ezt se kell túlzásba vinni.

S még mielőtt rátérnék arra, hogy mi lenne a harmadik kép lényege,hadd jegyezzem meg, hogy történelmi oka is van annak, hogy miért a haranglábat favorizálom itt a templom helyett. Előbbi ugyanis lényegesen régebben épült,mint a templom. S akkoriban pont azért építették e aprócska haranglábat,mert a falunak nem volt temploma, no meg gyaníthatóan pénze se egy templom felépíttetésére. Gondolom rájöttetek, hogy itt az épület helyett bizony a dombot és az arra felvezető lépcsősort emeltem ki. Dehát kit érdekel egy vacak domb, nem így van? Na, erre nem olyan nehéz válaszolni:a közelmúltban pl. a régészeket érdekelte, hisz még a harangláb felállítása előtt ez bizony egy korabeli temetőnek adott otthont. Na, meg ma se nevezném érdektelennek. A tavaszi fürtös gyöngyike szőnyeg igazán szép színekbe öltözteti. Nem is igen értem, miért nyíratja le egy idő után az önkormányzat...

Most a régi emlékek végigböngészése után keressünk fel valami viszonylag újat. A dolomitbánya tavat. Azaz ma már dolomitbánya horgász tavat. Itt természetesen egy dolgot nem fogunk csinálni:horgászni. :) Egyrészt nincs vizsgám és jegyem (és nem is akarok), no és,mert befagyott. De úgy igazán. Mielőtt valaki azonban kedvet kapna-ha netán legközelebb lenne megint egy keményebb telünk-el kell vegyem a kedvét,hisz itt korcsolyázni tilos és veszélyes is. Mindenesetre a látványért megéri. Igaz, kissé abszurd. Abszurd abban az értelemben, hogy a falu házai szinte itt, a bányatónak helyt adó mélyedés szélén kezdődnek is. S,bár a bevezetőben még nem akartam róla beszélni, természetesen a legelső kép is eme újonnan létesült kis tavacskát ábrázolja.

Témaadóm felé haladva még hosszú utat kell megtennünk. No,de persze, közben sem unatkozik az ember. E kép a falu túlvége felé készült. Na, ez már hazai falvainkra jellemzőbb viszonyokat tükröz. Nincsenek nagy házak,mindenütt virító Zeitung feliratok cicomás postaládákon. Igen,bőven akad az is itt. Azonban ezt a kis egybeépített hegy alatti házikót, a füstölgő kéményeivel együtt képre kívánkozóbbnak találtam. Persze, azért az eldobált nejlonok, egyebek, kifogásolhatók,dehát egy fotózás kedvéért mégse takaríthatom ki a falut. Másrészt a valóságot szeretném bemutatni, nem pedig egy dédelgetett álomvilágot. :)

Ne is vesztegessük azonban tovább a szót. Induljunk tempósabban neki, hogy elérjük a Pokol tavat. Nem kell félni se, nagyon jó, kellemes kis hely és az ördöghöz sincs köze. ;-) A bokánkra azért figyeljünk. Persze, nem Lucifer bosszúja, hanem a kátyúk miatt. Akadnak, nem is kicsik. Azonban ezen úton pár ideiglenes barátot is szerezhetünk néhány nyakon sütött nullás félvér,pár arab telivér és egy-két magyar parlagi szamár személyében. A fenti kerítés mögött gyakran kíváncsiskodnak e kis patás teremtmények. :)

Végre elértünk valódi úti célunkhoz. A Pokol tóhoz. Aki esetleg még nem ismerné-gondolom vannak páran-annak ajánlanám figyelmébe korábbi bejegyzésem,melyben már esett szó eme kis időszakos tavacskáról. S fotókból pedig azért ezt a fenti képet választottam,mert valahogy illett a nevéhez. Nekem legalábbis ez a benyúló göcsörtös ág azt jutotta eszembe,mint,ha maga Lucifer keze nyúlna a tó fölé....

S készült még fotó a tó másik oldaláról is,de szerintem az nem lett annyira jó. Azonban,ha már egyszer miatta fáradtam ki,megérdemli, hogy bemutassam eme oldalról is. Ami gyakorlatilag mintegy a Pokol-tó kapujának tekinthető, lévén itt van az kis erecske,mely a tóba torkollik. Már,amikor van elég eső vagy épp hóolvadás is hozzá.

Nos,remélem többeknek tetszett ez a kis falutúra,mint ahányaknak nem. Azt azért elárulom, hogy csak odautunkkal kb.7km-t tettünk meg és Hegyesdre, a vár romjainak otthont adó hegyre még fel se mentünk. Talán legközelebb róla is lesz szó, kicsit másképp. :)

További jó szórakozást kívánok minden idetévedő léleknek!

Engedjétek meg, hogy kissé furcsa címmel kezdjek. Miért is? Mert úgy jártam,mint az egyszeri gombaszedő. Tudniillik Erdélyben hallottam azt, hogy ott nem azt kérdezi egyik gombagyűjtő a társától, hogy:"Találtál?", hanem, hogy:"Kaptál?". Mármint, hogy az erdőtől gombát kaptál-e. Na,hát én is így kaptam e címet. Hisz két olyan témát találtam fotózni,melyek egy-egy külön bejegyzéshez rövidek, de a kapott cím lehetővé teszi, hogy a kedves olvasót virtuális sétára hívjam a szőlővédő szentek és a füstölgő patakok földjére.

Nosza! Induljuk is el...vagyis inkább fel, hogy ott beszélhessünk címadónkról.

Szenteljünk is pár szót szőlőóvó szentünknek.  Át is adhatnám a szót Donátnak....csak hát, tán mégis jobb, ha helyette a fotók és a billentyűk beszélnek. Hogy ki is volt ő? Mit keres a szőlőkben? Nos hát e vidéken ő az egyik legközkedveltebb szőlőhegyeken tevékenykedő szent. Pályafutását ókeresztény püspökként kezdte. Arról, hogy miként vált szőlőink védelmezőjévé több legenda is született. Tán legismertebb az az, ami egy boros kehely széttörésével kezdődött, ugyanis úgy tartja a hit, hogy a kehely,melyet a pogányok Donát kezéből kivertek az az ő imájának hála darabjaiból összeforrt. No, ettől kezdve tisztelik  a szőlőművesek. S tán ez az oka annak is, hogy nem lett az üveggyártók védőszentje. No jó, utóbbira irodalmi forrás nem utal.... :) Azonban szőlőhegyeinken kápolnát is emeltek Szent Donát tiszteletére, lásd alant.

E hangulatos klasszicista stílusban épült kápolna-mai kinézetében- 1830 óta őrködik a szőlők felett a Csobánc oldalában 215 m magasan.S igen elérhető autóval is, de minek az oda? Az oda felfelé vezető út se semmi ám! Jó onnan körbenézni a vidéket. S,mint láthatod a kápolna előtt a Szent György hegy sziluettje körvonalazódik....hol nem meglepő módon, annak Mogyorós-hegy részén szintúgy egy Szent Donát kápolna álldogál. Eme kis csobánci kápolnát, ha valaki belülről is meg akarná szemlélni, akkor azt az augusztus 7-ét követő vasárnap tegye...mert a donátusi misén túl mindig zárva találja. Nem úgy a mellette lévő kerekes kutat! Amiből friss, hideg vizet húzhat a szomjas lélek.

Futólag jegyezném meg, hogy a kápolna előtt álló méretes kőkereszt a helyi kőfaragás egyik míves példája....bár régebbi verziójának talapzata lent a sövény alján fekszik. Sövény...szőlő...sövény...mandulafák....fenn a kápolnánál csendet soha nem tapasztalsz. Előbb említett helyszíneken szorgosan tevékenykedő fekete rigók motozása, a déli oldalból felfelé baktató őzek látványa lesznek társaid....amíg nincs munka-és nyaralószezon.

Ha fotós vagy, Donát útitársunk még akkor is a segítségedre lehet. Megpróbálhatsz-ahogy én is megpróbáltam októberben, mégha nem is sok sikerrel-játszani a kápolna falán egyre jobban elnyúló-feltornyosuló árnyékokkal. Mi azonban most ereszkedjünk le a mai napon még téli arcukat mutató szőlőkből a pincék mellett s folytassuk utunkat egy olyan helyre,ahol a természet a másik arcát mutatja e hónapban.

A mára már rég lehullott aranyló leveleknek búcsút intve pár kilométer után érkezhetünk meg a füstölgő patakok vagyis igazából egy patak földjére. Sőt mi több,még az az egy se füstöl. Nem, nem...nem hazudtam. Ugyan nem füstöl,de nagyon úgy néz ki,mintha igen is füstöt bocsátana ki magából! :)

A lassan hömpölygő Tapolca még télen is enyhe hőmérsékletű vizéből füstszerűen felszálló, a keményebb mínuszokban több méternyi körzetet beborító párafelhő különös látványt nyújt, szinte maga színezi szűkebb környezetét. S, hogy ez nem a japán digitalizmus csalóka hibája arról árulkodik a lentebbi videófelvétel is,de kinek módja van rá két szemével tekintse meg élőben maga. Ő ugyanazt fogja látni,mint,amit  az a lencsékkel ellátott műanyag dobozka megőrzött magába.

Utunk itt véget ért. Most képzeljétek nyugodtan el akár azt,amint a Szent György a gomolygó párafelhő mögül szinte eleven sárkányként éled fel álmából...de mindenkinek a fantáziájára bízom. A patak által okozott látképet hosszasan bámulva, egy pohár bor mellett a nézelődőnek talán még Donát is megelevenedik, kezében a kehellyel...

Ui.: itt az említett felvétel