Legelőn

                  Egy lipicai csikó tekintete

Engedjétek meg, hogy kissé furcsa címmel kezdjek. Miért is? Mert úgy jártam,mint az egyszeri gombaszedő. Tudniillik Erdélyben hallottam azt, hogy ott nem azt kérdezi egyik gombagyűjtő a társától, hogy:"Találtál?", hanem, hogy:"Kaptál?". Mármint, hogy az erdőtől gombát kaptál-e. Na,hát én is így kaptam e címet. Hisz két olyan témát találtam fotózni,melyek egy-egy külön bejegyzéshez rövidek, de a kapott cím lehetővé teszi, hogy a kedves olvasót virtuális sétára hívjam a szőlővédő szentek és a füstölgő patakok földjére.

Nosza! Induljuk is el...vagyis inkább fel, hogy ott beszélhessünk címadónkról.

Szenteljünk is pár szót szőlőóvó szentünknek.  Át is adhatnám a szót Donátnak....csak hát, tán mégis jobb, ha helyette a fotók és a billentyűk beszélnek. Hogy ki is volt ő? Mit keres a szőlőkben? Nos hát e vidéken ő az egyik legközkedveltebb szőlőhegyeken tevékenykedő szent. Pályafutását ókeresztény püspökként kezdte. Arról, hogy miként vált szőlőink védelmezőjévé több legenda is született. Tán legismertebb az az, ami egy boros kehely széttörésével kezdődött, ugyanis úgy tartja a hit, hogy a kehely,melyet a pogányok Donát kezéből kivertek az az ő imájának hála darabjaiból összeforrt. No, ettől kezdve tisztelik  a szőlőművesek. S tán ez az oka annak is, hogy nem lett az üveggyártók védőszentje. No jó, utóbbira irodalmi forrás nem utal.... :) Azonban szőlőhegyeinken kápolnát is emeltek Szent Donát tiszteletére, lásd alant.

E hangulatos klasszicista stílusban épült kápolna-mai kinézetében- 1830 óta őrködik a szőlők felett a Csobánc oldalában 215 m magasan.S igen elérhető autóval is, de minek az oda? Az oda felfelé vezető út se semmi ám! Jó onnan körbenézni a vidéket. S,mint láthatod a kápolna előtt a Szent György hegy sziluettje körvonalazódik....hol nem meglepő módon, annak Mogyorós-hegy részén szintúgy egy Szent Donát kápolna álldogál. Eme kis csobánci kápolnát, ha valaki belülről is meg akarná szemlélni, akkor azt az augusztus 7-ét követő vasárnap tegye...mert a donátusi misén túl mindig zárva találja. Nem úgy a mellette lévő kerekes kutat! Amiből friss, hideg vizet húzhat a szomjas lélek.

Futólag jegyezném meg, hogy a kápolna előtt álló méretes kőkereszt a helyi kőfaragás egyik míves példája....bár régebbi verziójának talapzata lent a sövény alján fekszik. Sövény...szőlő...sövény...mandulafák....fenn a kápolnánál csendet soha nem tapasztalsz. Előbb említett helyszíneken szorgosan tevékenykedő fekete rigók motozása, a déli oldalból felfelé baktató őzek látványa lesznek társaid....amíg nincs munka-és nyaralószezon.

Ha fotós vagy, Donát útitársunk még akkor is a segítségedre lehet. Megpróbálhatsz-ahogy én is megpróbáltam októberben, mégha nem is sok sikerrel-játszani a kápolna falán egyre jobban elnyúló-feltornyosuló árnyékokkal. Mi azonban most ereszkedjünk le a mai napon még téli arcukat mutató szőlőkből a pincék mellett s folytassuk utunkat egy olyan helyre,ahol a természet a másik arcát mutatja e hónapban.

A mára már rég lehullott aranyló leveleknek búcsút intve pár kilométer után érkezhetünk meg a füstölgő patakok vagyis igazából egy patak földjére. Sőt mi több,még az az egy se füstöl. Nem, nem...nem hazudtam. Ugyan nem füstöl,de nagyon úgy néz ki,mintha igen is füstöt bocsátana ki magából! :)

A lassan hömpölygő Tapolca még télen is enyhe hőmérsékletű vizéből füstszerűen felszálló, a keményebb mínuszokban több méternyi körzetet beborító párafelhő különös látványt nyújt, szinte maga színezi szűkebb környezetét. S, hogy ez nem a japán digitalizmus csalóka hibája arról árulkodik a lentebbi videófelvétel is,de kinek módja van rá két szemével tekintse meg élőben maga. Ő ugyanazt fogja látni,mint,amit  az a lencsékkel ellátott műanyag dobozka megőrzött magába.

Utunk itt véget ért. Most képzeljétek nyugodtan el akár azt,amint a Szent György a gomolygó párafelhő mögül szinte eleven sárkányként éled fel álmából...de mindenkinek a fantáziájára bízom. A patak által okozott látképet hosszasan bámulva, egy pohár bor mellett a nézelődőnek talán még Donát is megelevenedik, kezében a kehellyel...

Ui.: itt az említett felvétel

Esős időben fotózni? Nem. Utána? Á, csupa sár és tócsa minden. Gondoltam. Ez azonban azért nem teljesen igaz, hiszen néha akkor talál az ember témát, ha bőven kap csapadékot a természet. Gondoljunk csak az olyan makrofotó témákra,mint a vízcseppek fotózása. Ezzel magam is megpróbálkoztam. Az eredmény kettős: lett egy kép,amiről ki-ki a maga ízlése szerinti véleményt alkothat (ld.lentebb), a másik a tapasztalat. Na de nem ám a kép készítéssel kapcsolatba ! Ennyire nem egyszerű. Voltunk hárman:én, a gép és a vízcsepp a fűszálon. A fotózásra legalkamasabb helynek a vízelvezető árok bizonyult. Miért is ne? Jó pár próbát csináltam,mire éreztem, hogy többen vagyunk. Nos,igen, egy idősebb házaspár próbált (volna) az árokban furán gubbasztó ember (azaz az én) segítségére lenni. Kézjellel mutattam, hogy nincs gond, így ők elhajtottak....azt meg, hogy mit gondoltak tevékenységem felől, nem biztos, hogy akarom tudni. :)

Szerintem ez egy "vízcsepp fűszálon" c. fotó,mely bőven hagy kívánnivalót maga után, de próbának megteszi. Egy szaktársam említett neki egy (lehet?) frappánsabb címet:"Vízcsepp fű szállón". (Aki érti a szójátékokat, az tudja mire gondolt.:))

 Ám nemcsak vízcseppekből álló szülőbolygónk....ill. azért jelentős részben mégis. No de  azt akarom kifejezni, hogy más vizes fotótéma is van. S igen,csak eső vagy hó/jégolvadás után, s csak néhány hétig, ha közbe újra nem esik. Ugyebár mindenki hallott már lefolyástalan tavakról? Akkor remélhetőleg azt is tudjátok, hogy kis országunk is rendelkezik ilyenekkel. Itt  van nekem pl. a Pokol-tó,mely egy helyi legenda (városi legenda is lehetne, de falu van mellette....ciki, mert most e kifejezést így nem használhatom) egy ökröt is elnyelt. Nos, ez elég valószínűtlen, hisz jobb esetben is csak (nekem) fél combig érő víz van benne. Egy időszakos kis ér táplálja, lefolyása a tónak meg nincs. Jó kis zsombéksásos lehetne,de sajna eljellegtelenedett. Azonban megfelelő vízállásnál, jó fényviszonyok közt egy próbát tettem vele. Valóban, le lehetne retusálnom egy-két zsombéksás szálat a képről(pláne a belógókat), hogy ne zavarjon, de az is a tó része. Szóval nem tettem és amúgyis csak egy próba a tükröződéssel és a víz színével ,de azért mutatnám, mert nagyon jópofa kis tó, tavasszal tele élettel (melyet illik nem bántani).

Ez kis méretű időszakos tó,mely a dolomit-mészkő hátságba benyúló bazalt mélyedésben található,évszakonként, napszakonként más-más arcát mutatja. Nem fotónak, csupán egy szimpla bemutató jellegű ábrának készült a lentebbi kép,mely tavunk téli (kevésbé szép) arcát mutatja.

S bár kis tóként említettem azért korántsem csak egy pocsolyaméret ám. Tán a két egymástól legtávolabbi pontja úgy 50-60 méter lehet.

Kedves Olvasó!

Biztosan szeretnéd tudni, ki is áll-e mögött az oldal mögött. Ezért írok is pár sort, már csak az illem kedvéért,ugyanis nem különösebben szeretek beszélni magamról. De, ha már egyszer létrehoztam e fotós blogot, akkor mégis megejtem.

Andrásnak hívnak, s jelenleg természetvédelmi mérnöknek tanulok egy vidéki egyetemen. S ez szorosan össze is függ oldalam témájával, hiszen a természet nyújtotta szép látványt szeretném megosztani a kedves látogatóval. No, de visszatérve személyemre, úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy személyes adataimat megadnám akár egyfajta automata digitális személyigazolvány, inkább néhány (talán többek számára) érdekesebb dolgot írok le.

Nézzük sorba:

A fotózás csak hobbim, nem vagyok és szerintem nem is leszek benne profi. Tudatosabban amúgy csak pár éve vágtam bele a dologba.

Nem véletlen járok természetvédelmi szakra, egyrészt fontosnak tartom környezetünk megóvását,másrészt szeretem azt amit a természet nyújt. Legyen az fotótéma, szabadban eltöltött órák, kutyás túrák, terepgyakorlatok vagy épp egy órás tereplovaglás. Na igen, itt ki is térünk másik két velem kapcsolatos fontos dologra:kutya és ló.

Amióta együtt élhettem és élhetek velük, nagyon megkedveltem a beagle-ket. Bigi első kutyám sok segítségemre volt abban is, hogy azon helyeket,ahol fotóim nagy részét készítem, együtt felfedeztük.Sajnos ő már nincs velünk,de utódjával Dinával sokat járunk a természetbe és sokat is látunk. Hihetetlen jellemű ebek:nagyon könnyen taníthatók, imádnak tanulni, ugyanakkor rendkívül erős vadászösztönnel megáldott (bár ezt nem mindig érzem áldásnak) és önállú akaratú kis csodái földi világunknak.

A kutyák mellett nagyon szeretem a lovakat, a lovaglást. Bár ezt most jeges-fagyos időbe írom, így nem sokat találkozom velük (most se négyszögbe nem tudunk dolgozni,se terepre nem tudunk menni),de majd tavasztól újra változik a helyzet. Jelenleg jobbára egy igen jó fejű, szép mozgású, igaz kevésbé érzelgős Furioso North Star kancát lovagolok.

A fentebbiek mellet nem mehetek el szó nélkül érdeklődési köröm maradék része említése nélkül,habár ismeretségi körből talán ez vonzza a legkevesebb embert. Ez pedig az ásványok és a fosszíliák világa. Mindkettőből természetesen saját gyűjteménnyel is rendelkezem.

Nos hát kb. ennyit lehet megtudni rólam,melyet a nyilvánossággal hajlandó vagyok megosztani. Nem szeretném részletezni belső tulajdonságaim, hiszen, ha valaki megismer úgyis meg tudja, a fél világra meg amúgy se tartozik. Fotós eredményeimről se tudok beszámolni, de azért remélem a képek elnyerik több látogató tetszését is.

Fotós felszerelésem:

 Fujifilm Finepix S4200 (nemcsak a technika tesz egy képet élvezhetővé)

Gépváz: Canon EOS 1300D

Objektív: Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 IS II

Téli csodaország: igen, kicsit túlzásnak tűnhet a cím. No de mentségemre szóljon, hogy ezt egy nemrég látott brit fotóalbum címe: Winter Wonderland ihlette. Gondoltam jó lesz ez nekem is,de angolul meg mégse akartam. Nos,innen e kissé nagyképűen hangzó cím eredete.

Igyekeztem a jó múltkorikban elkezdeni olyan képeket csinálni,melyek egy adott évszak hangulatát tükrözik. Ezt két okból is nehéznek találtam:egyrészt vagy ötletem van és nincs időm nagyon (ld.vizsgaidőszak) avagy időm van,de ötlet híján vagyok. A másik fő probléma az, hogy az évszakra jellemző fotókat neccesebb úgy alkotni, hogy az adott évszak az eseték jó részében, vele járó jellegzetességeit nélkülözi. Igaz, idén télen (na jó,részben tavaly,mert a decemberi fotózáskor 2016-ot írtunk) szerencsénk volt/van, mert volt/van téli látvány. Bár azt hiszem a bokájukat,csuklójukat tört polgártársainknak nem a tél nyújtotta szépségek jutnak eszükbe most.  S bizony ilyenkor jó általános netes közhely szerint illene vastag hótakaró borította tájat fotózni, de én mégse ezt tettem. Egy:felénk ilyen nincs és én itt fotózok. A téma néha a lábunk előtt hever csak észre kéne venni (vagy akár az orrunk előtt,de ez most gyakran csak a hasra esésnek köszönhető...mivel ugyebár elcsúszhatunk rajta). Kettő:ha lenne se ezt fotóznám, mert fotózzák elegen,de azért egy havas képet mégis biggyesztek, s majd le is írom miért.

Kevés használható képet tudtam csinálni,de engem idén a jég fogott meg, különösképp, ha tereptárgyakat úgy vont be,mint valami különösen csillogó, áttetsző csomagoló anyag. Akár a fentebb látható jégburkából szabaduló csipkebogyó is.

Hasonlóképp tetszett a Csobánc alatt az út ahol a jég köveket is teljesen körbezárta.

Ugyanakkor én jobban kedvelem a kicsi,de (szerintem) látványos dolgokat. S nem tisztem a jégkristály alkotta formák kialakulásáról beszélni,de lentebbi kedvenc képem tán jól mutatja, hogy az apróságok is mily érdekesen tudnak megjelenni.

S igaz, hogy fotós szemszögből egyáltalán nem egy optimális felvétel, de nem bírtam ki, hogy a Malom-tó alatti vízesést ne örökítsem meg,amint az oldalra kicsapódó víz jégcsapokká fagyott, közben morajlik a vízesés (már amennyire egy ekkorkától kitelik) és a tó (levegőhöz képest) magasabb hőmérsékletű vizéből felszálló pár elhomályosítja annak egy  részét.

Befejező képként, pedig itt a havas felvétel. Mint mondtam nem igazán óhajtók ilyesfajta képet készíteni,azonban mégis megtettem. Miért? Mert, láttam már hóborította tájat, egybefüggő balatoni jégpáncélt, de olyat, hogy a Balaton egybefüggő jegét hótakaró fedi, még nem. Egyszóval nekem ez első élmény. S, ha rajtam kívül még másnak is tetszik az külön öröm.

Nahát, amint látjátok sok fotóm a témáról nincs és ami van azon se a profizmus tükröződik. Amúgy nem is ez a cél. Ha sikerült az évszak nyújtotta változatos formákból bármit is átadnom, akkor az már fél siker.

Zárásként, hadd csatoljak még egy saját készítésű, egy percesnél alig hosszabb videót arról, hogy milyen körülmények uralkodtak a képek készítése közben. Javasolt HD-ben megnézni, ugyan lassabban indul, de a minőség sokkal jobb lesz. :)

(Nem kell izgulni, nem olyan szörnyű a videó, mint a rendszer által automatikusan kirakott, elmosódott címképe.)

Hegylakók: májvirág (Hepatica nobilis) csoport a hegyoldalban

Fényre törők: Májvirág (Hepatica nobilis)

Hideg ellen szőrkabát: fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) az áprilisi hóban

"Hófehérke": fehér ibolya (Viola alba) a Tapolcai-medencéből

Tündérkert: hínáros víziboglárkák (Ranunculus trichophyllus) virágzása

Apró szépség: hínáros víziboglárka (Ranunculus trichophyllus)

A királyné hanyatlása: királyné gyertyája (Asphodelus albus)

Őrszem: lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum)

 In memorian: a tapolcai Haraszt fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) állománya

Szolíd elegancia: kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)

Tavaszi fények: a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) virágzása

Bicolor: madársóska (Oxalys sp.) faj

 Őszre harangoznak: harangvirág (Campanula sp.) faj november végén, a Csilla-hegyen (Ódörögd)

 Fagyos csemege: sóskaborbolya (Berberis vulgaris)

Dérvirágok napkeltekor. Ernyős (Apiaceae sp.). Volt.

Tavi jégvirág: Alsó Cser-tó, Tapolcai-medence

Kupidó: Törpeboglárka (Cupido minimus), Tapolca

 Korai napfürdő: bíborszínű csüngőlepke (Zygaena purpuralis)

Reggeliző: acélszínű csüngőlepke (Zygaena filipendulae)

 Szemérmetlen percek: ezüstös boglárkák (Plebejus argus) párzása

Kövek tengerén: Papsapka-kövek ("Kőmagas") kőtenger, Gyulakeszi

Sodrás. Egervíz-patak, Tapolcai-medence

 Zúgó. Egervíz-patak, Tapolcai-medence

Rejtélyes tájakon. Pokol-tó ködös délelőttön

Aranyfürdő. A kép az Egervíz-patakról készült (Tapolcai-medence)

Idegen világ? (A kép egy téli patakról készült.)

Szent Donát kápolna egy augusztusi napon, Csobánc

A Szent Donát kápolna távolabbról egy ködös novemberi napon

Mikor a természet alkotása győz az emberé felett: gyökerek hatalmába kerített pince, Csobánc

Hidegfront érkezik a tapolcai Malom-tó fölé

Szent István templom, Nagyvázsony

A nagyvázsonyi Szent István templom kapuzatának szobrai

Pálos kolostorrom részlet, Salföld

A környékbeli kőfaragás egyik remekműve: kereszt a Szent Donát kápolna előtt, Csobánc, Gyulakeszi

A Gyulaffy-várrom télen, Csobánc

Hölgy a zeneiskola kapuzata fölött, Járdányi Pál Zeneiskola, Tapolca

Részlet a nagyvázsonyi Pálos-kolostorról, Nagyvázsony

Pallat-híd, Egervíz-patak, Tapolcai-medence

Szent Donát kápolna (Csobánc) előterében Szent György-hegy

Egy egykor "montanista" település, Kisörspuszta főutcája

Barokk harangláb, Kisörspuszta

Érdekes megoldás:kocsikerék,mint faldíszítő elem

Rendezett utcakép, Salföld

Hotel Gabriella a Malom-tónál, Tapolca

Kora reggeli fények a Templom-dombon

Bejárat a Malom-tóhoz