Kellemesebb időjárású hétvégéken megtelik a tó partja: felnőttek, gyerekek csodálkoznak rá a halak világára. Legalábbis a koikéra. A nagy színpompa mellett megbúvó apró szépséget azonban szinte senki észre nem veszi. Talán csak egy gyerekszáj kiáltja el magát lelkesen, hogy látott ő valami mást is.

Erre válaszul többnyire apuka kijózanító (pontosabban annak szánt) moraja érkezik:"Ivadékok, majd megnőnek ilyen nagyra." Nos, habár e faj ivadékai is ott leledzenek természetesen a vízben, azonban e kijelentés érkezik rendszerint a felnőtt példányokra is. Pedig egy csinos halfajunkról a fürge cselléről (Phoxinus phoxinus) van szó. Érdemes megismerni: mégha oly trükköket is vet be ellenünk eme áramláskedvelő, hűvösebb vizeket preferáló kis teremtmény, hogy egy populációja a tapolcai Malom-tóban is felbukkan. Ami nemcsak, hogy egész évben közel egyformán meleg, de-ahogy az várható-erősebb áramlás sem jellemzi.

Tapolcán és környékén e halfajt csetri, míg más vidékeken egri ponty, pelehal vagy épp tökhal névvel illették. E kis apró torpedók csapatban járják a vizet, gyakran közel a felszínhez, miközben táplálékukat keresik: ivadékaik fejlődésük elején planktont, míg korban előrehaladottabb példányaik rovarlárvákat és férgeket is fogyasztanak. 

Szívünkben a különleges helyet azonban nem táplálkozási szokásaival nyerte el e kis hal. A korabeli irodalom nem véletlen hívja a halak kolibrijének. Íváskor ugyanis a hímek pompás színekbe öltöznek: zöldesbarna alapszínű sötét foltokkal díszitett testük nagyobbrésze kékeszöldbe vált fekete foltokkal, hasuk pedig kárminpirosat ölt magára. A hímek mellett a nőstények színezete is megváltozik, de jóval szerényebb mértékben.

Ha azonban ez még mindig nem elég az érdeklődés felkeltéséhez, akkor tegyük hozzá, hogy halunk képes  a saját színezetét is megváltoztatni.  Ezt a testfelszínén található melanofóráknak köszönhetően képes megtenni a környezet fényviszonyaitól függően. Világos aljzaton  világosabb, míg sötét aljzaton sötétebb tónust vesz fel, ami kiváló álcát nyújt számára. Testének gyors színváltozása idegi alapú, míg a tartósabb alkalmazkodás hormonális szabályozás alatt áll. Sőt mitöbb színváltoztatása nemcsak a környezeti viszonyoktól függhet, hanem "hangulatának" jelzője is. Azt hiszem elég sok érdekesség ez ahhoz, hogy legközelebb is "á csak ivadék" legyintéssel menjünk el eme apró kis csoda mellett.