Kezdjük ott, hogy két dolog biztosan távol áll tőlem: a vallási ünnepek és a kortárs művészet. Meg is lep, hogy ennek ellenére találtam olyan alkotást, mely mégis magával ragadta tekintetemet. Akkoriban úgy véltem: jó, jó, vannak kivételek, ha ritkán is. Azt, hogy ennek folytatása is lesz, sose gondoltam volna. Most azonban ne vesztegessük rám a szót, ugorjunk át téren (Tapolcára) és időn (Húsvét ünnepére).

A fenti bevezető szösszenetben burkoltan emlegetett, a város színes ékkövét jelentő Halas lépcső (csak azért se linkelem be, keresd meg a blogon és olvasd el, mi volt a véleményem akkor!) megfestésénél nem állt meg a város művészeti alkotásainak felbukkanása, mégha azok-többnyire-csak az ünnepekre koncentrálva is kerülnek napvilágra. Így hát nem első alkalom, hogy óriás tojás, újabban meg tojások jelennek meg, melyek egyike-másika közel 2m magas. Jah, igen, ez az a pont, ahol mindenki rájött, hogy a strucc tényleg kiesik a játékból. :) 

A tojások a csupán 215m kerületű Hősök terén díszlenek, mely még térnek is csak merő jóindulattal nevezhető. Nem csupán a Húsvétra jellemező-a valós hímes tojásokon-megszokott motívumok, hanem a város ikonikus elemei, képekbe öltött története alkotják díszítésüket. A tavaly (vagy előbb?) óta már hagyományossá vált "városi tojás" (hm, most a fentebbi két képen lévőről beszélek) mellett megjelent az ünnepet vallási értelemben mélyebben megélők igényeit (nem, most nem a kalács, sonka, tojás kombóra gondolok) is kielégítő giga alkotás. Na, ez viszont már a lentebbi kép lesz.

Utóbbi példány, hozzáértők szerint Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Nos, biztos, de ezt meghagyom az ebben jártasabbaknak. A tény az viszont tény: az ábrázolás valóban művészi, életteli színekkel. Ja, és hogy mit is szól ehhez a lakosság....vagyis pontosabban az emberek? Ugyanis közelsem csak a helyiek voltak kíváncsiak. Ehhez csak-természetesen egy újabb képet követően-tojás fotózásom (félreérteni nem kell, továbbra is a címszereplőkről pötyögök) sztoriját tudom elmesélni.

Nem, közel sem volt olyan könnyű, mint hinnéd. Meg kellett érte-nyugi, nem verekedni, ami amúgy nem stílusom-küzdeni. Keményen. Nagyon. Átfúrni magamat azon az embertömegen, amit nem egy nap, hanem hónapok alatt nem látok a városban, akkor se, ha naponta mozgok benne. Most azt mondod:"Á, dehogyisnem, csak ritkán mozdulsz ki." Pedig, de tudom, hisz éltem egy olyan korszakot, amikor-szabadidőmben-azért tettem körsétát, hogy ne érezzem magam egyedül, emberek közt lehessek. Nos, ezt 99%-os arányban kudarc koronázta, egy-két rosszarcú cigit (jelzem nem dohányzom!) kunyeráló alakon kívül sehol senki nem leleledzett. Most meg itt volt ez... Nagy váltás az biztos. 10-15 percet kellett várnom, hogy fotózási helyhez (értsd: két lábfej szélességnyi füves placc, ahol kivételesen nem akadok bele másodpercenként a legkülönfélébb "harci eszközökbe", mint szelfibot, retikül, hátizsák...stb.) jussak, így lett eme képekre egyenként kerek 10 másodpercem... Idősek, középkorúak, fiatalok és ami a legfőbb:gyerekek mindenhol: tojást "vadászva", gigatojással szelfizve (egyedül, testvérrrel, szülővel, nagyszülővel...stb.), magyarok, nem magyarok, egyaránt. S hogy mindenki kibontakozhasson (jó ez csak a jó kifogás sose rossz, szóval nem azért mentem el, hanem, mert nekem ez már szokatlan nagyon embermennyiség volt) a fotózást rövidre zárva átsétáltam a Malom-tóhoz.

Folytattam volna az úgymond "street art" fotózást, majd a lépcső mögötti falfestménynél megszólított két idős hölgy, nekem szegezve az alábbi kérdést:"Jó napot kívánok! Elnézést, de Maga biztos tudja hol van. A tavat már megtaláltuk. Megmondaná merre van a Tojáspark?" Na. Erről ennyit, ennyire volt ez népszerű. Majd mindenki ezt kereste. Természetesen elmondtam. Amit pedig a történtekből megtudhattam az az, hogy igen, lehet (minőségi) kortárs művészettel, ötvözve a hagyományt az egyediséggel, a modernizmust a klasszikussal nem csak értéket, hanem élményt is teremteni: kicsiknek és nagyoknak egyaránt. És mi más lehetne a mai rohanó (jaa, amúgy nem a világ rohan, csak a társadalom eszméje ösztönzi rohanásra annak tagjait) világunkban igazán nagy érték, mint egy nagyszerű élmény? :) Na, ugye.

Ui.:Ha pedig egyszer a Malom tónál vagytok, ahogy itt gyakrabban emlegetjük Tóparton jártok, ne csak fotózkodjatok a Halaslépcsőn, hanem sétáljatok is fel (majd túl) rajta és jobbra tekintve 2022 óta egy újabb szép falfestményt találtok.