Nos igen, talán az egyik olyan fajta,mely leginkább megosztja a kutyás társadalmat (is). Van, aki rajong érte, van, aki soha nem tartaná. Egy biztos:közömbös véleményt róla eddig még nem hallottam. Azonban be kell (dehogy kell,de megtehetem, ezért meg is teszem :)) valljam, a többség az olyan vélemények mellett tart ki, mint:"á, mindent szét fog rágni", "azok bolond kutyák", "nem lehet vele pórázon sétálni", "makacsak", "aranyosak,de elég butuskák". Azonban lássuk mit gondolok én, azaz alább olvasd ilyen-olyan tapasztalataim sorait Dina és Bigi kutya kapcsán.

Na ugye azt azért senki ne mondaná, hogy az idősebb (fenti) és a fiatalabb (lenti) hölgy tekintetében semmi értelem nem tükröződik? Nézd csak meg jobban. No,de visszatérve: az idézetekből a "butuskák" jelzővel egyetértek. Na,de kérem, nem ám a beagle-k butuskák! Nem, nem és nem. Hanem azok akik alapok, tapasztalatok nélkül vagy hanyagságuk miatti rossz tapasztalataik okán ezt mondják. Utólag is elnézést kedves véleményalkotók,de én így gondolom.

Akkor azonban milyenek ők valójában? Ha nem butuskák és nem taníthatatlanok? Hogy ezt el mondhassam ehhez az kell, hogy az általam sztereotípiának tartott nagyon népszerű mondásról mondjam el egyáltalán nem népszerű véleményem (bocsi, szokásom), miszerint:"A kutyák felnéznek az emberre, a macskák lenézik." Nos...khmm. Egyet kéne vele értenem és mégse teszem, majd meglátod miért. Ahogy pl. nem várjuk el egy embertől csak azért,mert magyar, hogy rajongjon a gulyáslevesért, úgy a kutyáktól sem várhatjuk el, hogy egyformán viselkedjenek. Sokan a beagle-k esetén azt hiszik, hogy ők nem tisztelik a gazdájukat, mert nem lesik minden "parancsát",mint egy németjuhász (mindemellett szeretettel üdvözlöm a fegyelmezetlen németjuhászokat, mert van ilyen. is, na:)). S igen én se érzem, hogy egy beagle felnézne rám. Itt a gazdi inkább egy olyan falka tagja, ahol épp ő legrátermettebb arra, hogy irányítsa a falkát,de ettől még nem a kutyájának felettese. Mindezek mellett a beagle még mindig szívesen teljesíti,amit kérek tőle. Majd kaptok róla kis listát, hogy miket is és aztán dönthettek, hogy okosak-e vagy se.

Miért is gondolkodom ilyen szokatlan, némelyek számára már abnormális módon? Azért,mert eleve teljesen más felfogást vallok a kutyák tanításával kapcsolatban,mint ahogy az a kutyaiskolák gyakorlatában meghonosodott. S ezzel nem azt akarom mondani, hogy azok rosszak, csak azt, hogy nem minden esetben ők tudják nyújtani a legjobb megoldást. S itt ütközik ki a beagle "makacssága, önfejűsége", ami mellesleg nem mindig olyan rossz, hiszen a korabeli Angliában mégse a vadászok battyogtak előre, hogy ebeiknek meg is mutassák hol a nyúl és honnan kell felhajtani....na ugye. :) Egyszóval az önállóság, a falka döntése, önálló problémamegoldása előnyt jelentett. Ez azonban a "kiképzésnél" hátrányt jelent. Mellesleg hadd nevezzem már tanításnak elvégre az általános sulis gyerekek se kiképzésbe vesznek részt.... Szóval szerintem tanítani bárkit (igen, embert is)  úgy lehet, ha van motivációja a kis nebulónak. (Jó,embereknél vannak lehetetlen esetek,de nem feltétlen a döntő többség.)

Mi legyen hát a motiváció? No ez az amire nem lehet mindig jól bevált receptet felírni úgymond. Lehet:jutalomfalat, jutalomjáték, simogatás-dícséret, kinél mi válik be.....Egy labdamániás ebnél biztos nem a jutalomfalat lesz a legjobb, míg bendőkedvelő jószágunk körbe fog minket röhögni, ha azt várjuk,hogy egy labdáért teperjen. Szóval én ezt inkább a kutyára bízom. Kétféle megoldásom volt eddig:jutalomfalat vagy egy (ma már több) jól elvégzett feladat után egy laza kis játék azzal,amit ő választ. Ez utóbbi általában kötél vagy plüssliba. Későbbiekben kitérek arra, hogy a most itt szuszogó alig másfél éves múlt poronty miket is tanult meg.... Amúgy meg célszerű az alapengedelmességen túl a kutyáknak olyan dolgokat tanítani,ami amúgyis kötődik egykori szakmájukhoz. A beagle-k pl. kimondottan szeretnek keresni, "kajtatni". Mindig szívesen vették, ha valamit elrejtek és azt kerestetem meg,majd jutalmazok. Keresni pedig egyáltalán nem nehéz megtanítani, hiszen magától is azt teszi a nap egy részébe....

A beagle másik frászfenéjének tartott dolog még az, hogy annyira falkakutya, hogy annál jobban már nem is lehetne. Szintén fő gubanc okozó a kutyasulis tanításnál,ami rendszerint csoportban zajlik. Ezt tetézi az, hogy a fajta későn érő. Értsd: a kölyök beagle inkább fog (bár vannak kivételek) a korabeli pajtásaira figyelni,mint rád és ez a figyelem ált.nem azt jelenti, hogy ellesi,amit ők csinálnak, hanem azt, hogy megpróbálja bevonni őket egy jó kis játékba. Így őket, úgy érzem könnyebb egyedül tanítani, a barátok viszont kellenek a jól szocializáltsághoz. Egyedül nagyon jól taníthatók azon dolgok,melyeket a kiskutya amúgyis megtesz. Egy beagle ugyanúgy megtanítható arra, hogy "Ül!",mint bármely más eb. Előbb-utóbb leül (jó sűrűn ráadásul.) és, ha akkor társítjuk ehhez neki az ül szót és az ülő kutyát jutalmazzuk, akkor nem lesz gond. Nekünk 3 nap alatt ment..... Ezt azért nem nevezném taníthatatlanságnak....

Ezentúl a másik hasonló véleményt kiváltó jelenség:a sétáltatás. Érdekes mód jópár kutyatulajdonos értelmezi úgy a sétáltat szót, hogy ő betonon grasszál,míg a kutya benn szaladgál a fűbe. Mert hát ugye,ha ő is odamenne még fű érintené a cipőjét....hát tényleg ciki,de füves területen mégse számíthat senki arra, hogy leterítenek elé egy szőnyeget. Tehát döntsük el:ő sétál vagy mi? Vagy mindketten? C verzióra szavazok. Sose fogja tudni irányítani a beagle-jét senki, ha az első makacskodásánál azzal kezdi, hogy lecsatolja a pórázt,mert húz, biztos futni akar....stb. Biztos...de ki tudja meddig,meg merre. Mi után? Meg hát az autóforgalom sem mellékes.... Azért nagyon kedvelem az ehhez kapcsolt sztorikat,mely szerint a kutyakiképző (bekerítetlen területen) megkérdezte:"Dehát hová menne innen?" Tényleg nem azért a két fillérért,de a beagle egy másik élőlény (kutya, macska, pocok, nyúl...szóval van egypár) menne, kb. abba az irányba, amerre a szagnyomot hagyó élőlény is, aki mellesleg piszok módon nem hagyott ott arról táviratot, hogy merre is ment, hogy a gazda is tudhassa kutyája mely irányba fog menni.... Na mindegy is. Ettől független menni fog a beagle amerre te akarod, de, ha sose veszed a fáradságot, hogy egy nem kívánatos irányról eltérítsd, előbb utóbb valóban a fejébe fogja venni, hogy ez  szabad, senki nem térít el, azaz akkor úgy tűnik a gazdi engedi. Érzékeny lelkű kutyák, de időnként muszáj a keménység és valóban csúnyán hangzik,de, ha butaságot szed fel, akkor egy kisebb pofon se árt. Nem fog annyit ártani,mint egy ne adj ég megtörtént mérgezés.... Tehát:motiváció az ebnek;keménykezű,de nagyszívű jellem a gazdinak. Talán ezzel a kombinációval lehet kijönni a legjobban. Na és türelem. Ebből sajna én se vagyok jeles. :( Majd azért még próbálkozom. :)

Nekem valóban nem az a tapasztalatom, hogy nehezen taníthatók lennének.Sőt inkább, hogy szívesen tanulnak, sok mindent,de akkor lehet igazán eredményt elérni, ha ők is épp tanulni akarnak. S, hogy mikor akarnak? Nem tudsz velük sokat foglalkozni? Nos, mivel nagyon társas lényekről van szó,ezért-ha ritkábban érsz is rá-minden leendő alkalmat ki fognak arra használni, hogy együtt élvezhessétek a pillanatot. Ha tanulással, hát azzal. Nem, nem felnézni fognak, csupán örülnek neked és szeretnének örömet okozni. S,ha látják, hogy te örömed leled abba, hogy ők valamit jól csináltak (mégha csak többedikre sikerül is) és nem bosszankodsz, hogy még mindig nem jutottunk el x feladatig, ők is sokkal jobban fognak igyekezni, hogy a gazdi kedvében járjanak. Úgy érzem sokszor 10 perc tanítás többet jelent,mint egy óra küszködés. Mi ilyen módon tanultuk meg az "ül"-t. Pihenésképp is beiktatható egy kis játék is. Ők nem azok a tipikus katonásan viselkedő kutyák. No, meg hát mondom:ahány ember annyi felfogás, ahány kutya, annyi jellem.

Ám ez most elsőre kicsit túlburjánzott,  érzelmektől túlfűtött cikknek tűnik, ezért ne is fecséreljem tovább a szót,inkább maradjak a tényeknél. Ezért befejezésül leírnám, hogy mostani pajtásom miket tud:

Ím a lista:

"Ül!"

"Gyere!"

"Fekszik!"

"Marad!" (Közben jövök-megyek, hol lát,hol nem, átlépdelek fölötte, átugrálok felette....mindezekkel együtt ebből rekordja 7 perc)

"Felül!" (Fekvő helyzetből felültetem.)

"Hopi!" (Arra való,hogy felugorjon valahová.)

"Áll!"   (Séta közben hirtelen szólok rá, ilyenkor megáll...ha csapán van csapafüggő, hogy azonnal megáll-e vagy se,pl. ember,más kutyák,macskák nyomán igen.)

"Körbe!" (Körbe megy az asztal körül, független attól,melyik oldalról indítom.)

"Vár!" (Az Áll! után szoktam alkalmazni, ilyenkor türelmesen helyben marad.)

"Mehetünk!" (A Vár! utasítás feloldása, erre a szóra megindul.)

"Vissza!" (Ha rám támaszkodik és nem szeretném,akkor leül a helyére, ha ez elhangzik)

"Húzd!" (Na ez jópofa van egy munkavédelmi sisakja tele csonttal (morbid mi?) ebből húz egyenként, négyet-ötöt szoktam húzatni...lehetne rá lottószámokat is írni :D Különlegessége abban rejlik, hogy nem én tanítottam meg rá, hanem ő engem. Egyszerűen kihúzta majd letette elém. Nem is értettem korábban. Később már tudatosan-kívncsásiágtól vezérelve- én tartottam elé a teli sisakos és mondtam, hogy "Húzd!", miközbe ő már próbálta kiügyeskedni a csontot. Majd amikor kinn volt elvettem tőle és megdicsértem. Következőkben már az előttem ülő kutyának mondtam, hogy "Húzd!",aki addig még nem nyúlt semmihez. S igen, abba pillanatba kis nyakát előre nyújtva,fejét a sisakba dugva már ki is húzta választottját. Nohát azóta játsszunk ilyet.)

"Hozd!" (Azt hiszem nem kell magyarázni,s bár beagle-re nem jellemző,de ő szívesen apportíroz tárgyakat.)

"Közelebb!" (Ha nem közvetlen elém teszi le, akkor e vezényszóra újra felveszi a tárgyat és közelebb hozza. Régebben mutogattam magam felé, így tudja mit jelent. Már nem kell.)

"Tedd le!"

"Hol a liba?" (Van egy plüsslibája, amit nagyon szeret. Ezt szoktam elrejteni, hogy megkeresse. Nagyon szívesen csinálja. Ha megtalálta szóban megdicsérem, mondok  egy "Hozd!" utasítást és behozza,mintha vad lenne. :))

"Hol a kacsa?" (Próbafázis,de eddig működött: a plüsslibáját és a plüsskacsáját is leteszem egy-egy helyre és neki a kacsát kell megfognia, majd behozni. Megteszi. Pedig ugyanolyan színű mindkettő,de úgy látszik felismeri a tárgyak eltérő alakját (libája hosszúkás, kacsája tömzsi-rövid)

"Menj!" (Ilyenkor feladata a gazdi elé menni és úgy sétálni. )

"Fordul!" (Adott helyzetéből másik irányba fordul.)

"Fejed!" (Sokszor zavart, hogy a "Marad!" feladatnál, ahol mindig fekvőhelyzetet vesz fel, kukucskál. Végül meguntam, párszor óvatosan lenyomtam a fejét (nem erőszakosan) és mondtam, hogy "Fejed!". Így e vezényszóra mára le is teszi a fejét (ld.alább),pedig csak simogatást kapott érte, soha semmi mást.

"Futás!" (Ilyenkor a sétálásból elkezd futni.)

"Kérem!" (A szájában tartott tárgyat oda adja.)

 Igazából csak ennyi lenne a lista. Azt hiszem ezzel ki-ki a maga módján eldöntheti, hogy okos kutyák-e a beagle-k vagy se.  Az én vélemény bizonyára sejtetik. Szerintem ugyanis közel sem való mindenkinek. S az is sokszor igaz, hogy,ha a kutyánk valamit nem tud nem biztos, hogy benne van a hiba..... Azt pedig tőlük sem várhatjuk el, hogy mindenkivel egyformán viselkedjenek. Dina pl. kicsit olyan,mint egy tükör. Ha nyugodtan viselkedsz vele (mint idegen) ő is az lesz, ha úgy érzi ezerrel pörög a lelked, ő is pörögni fog(nyugi csak játékról van szó, hisz mindenkit imád:)), még akkor is, ha ez nem tetszik. Jellem, egyéniség, megvan a maga kis sütnivalója és nem fél a véleményét sem kifejezni. Hiába nem egygazdás tudja, hogy ki mennyire bír vagy nem bír vele. Nos, részemről ennyi lett volna. :)